mikor mi

Ma egy éve, hogy hazajöttem Isztambulból. Letelt a gyászév.
Mást most nem is tudok mondani.

 Nem értek én már egyet semmi mással.

(Source: peschhold)

“Minták alacsony diverziátsa: prototípusok repetitív reprodukciója.” 

Jajanyám, kis TDK-sok!

”[…] - Elraboltak - mondta.
- Kik? - kérdeztem.
- Az ufók - mondta sírva.
- És mit akartak? - kérdeztem.
- Ne nevess - mondta. - Majd te is megtudod, milyen az, amikor a Holdról egy sugárhajtású koporsóval érted jönnek.
- De most itt vagy Pesten?
- Most itt - válaszolta -, egy szanatóriumban. Megvannak még a verseim?
- Valahol biztosan - hazudtam.
- Jók, ugye? - kérdezte.
- Hát persze, hogy jók - hazudtam ismét, és nem nevettem többet.
- Meglátogassalak? - kérdeztem.
- Ne látogass meg - mondta.
- Miért? - kérdeztem ismét.
- Mert levágták a lábam. Te is író leszel?
- Talán, nem tudom még - válaszoltam.
- Ne légy író - mondta, - író az ne, semmiképpen.
- És ha mégis? -kérdeztem.
- Akkor ne hagyd abba soha, mert megbolondulsz. Ezt ígérd meg Károlynak. […]”

Minden




olyan





üres.

Visszatérve az öngyilkos gyerekeket nevelő szülőkre, 

http://latexlifestyle.blogspot.com/

Remek, akkor én, 

bármennyi ellenérzés is volt bennem, mégis megértettem a gender filozófiát. Ez a szegény nő meg nem.
Annyira felháborít, amikor valaki tényleg jószándékból farag öngyilkost a gyerekéből!!!

“Igen, kiáltsd ezt: gyáva az, ki boldog,
kis gyáva sunnyogó, mindent bezár,
bezárja életét is, mint a boltot,
mert benne van a csillogó bazár,

és félti kincsét, a sok cifra foltot,
a lelke szűk, kucorgó és sivár,
rablót neszel, mihelyt gyerek sikoltott,
örökre reszket és örökre vár.

Hazája ház, barátja az erős,
hitvány rokonja az ki ismerős,
határa kertfal, tyúkól, pincegátor,

de a boldogtalan tanyája sátor,
zászlója felleg, ő, csak ő a bátor
s a jó, csak a boldogtalan a hős.”



Azt hiszem, szonettcsípő korszakomat élem.

Édes otthon! 

 Elköltözött a drogos. Megtekintettem az erkélyét. A következők találhatók rajta:

• 1 db rongyszőnyeg
• 1 db paplan
• megszámlálhatatlan darab még továbbszívható cigarettacsikk
• egyéb bekategorizálhatatlan szemét.

Nem tudom, mire kéne következtetnem.
Talán hajléktalanmentő-sarokként funkcionálhatott, figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy a hajléktalanok nem tudnak csak úgy felrepülni a hatodik erkélyére?
Esetleg skizofrén volt, és szabadidejében átlényegült hajléktalanná?
Át akarta talán érezni a helyzetüket így a tél derekán?
Vagy kutyát tartott, aki idő közben megdöglött és szétporladt (a cigi meg csak a véletlen műve)?

Akárhogy is, ez a felfedezés némi magyarázattal szolgálhat csapzott hajára, átható mocsok-szagára, és fekete lábfejeire is. Talán jobban kedvelte a friss levegőt.
(De akkor miért van olyan irdatlan bűz a szobájában, hogy mostantól egész nap szellőztetni kell, éjjelre meg már bekészítettük a légfrissítőt?…)

Istenem, add nekem, hogy egy ilyen csodagyönyörűelragadó panorámával bíró lakásba eztán olyan lakótársat találjunk, aki minimum hozzánk hasonlóan kifinomult érzékkel rendelkezik az irodalom, film, képzőművészetek, zene és tisztaság iránt!