December 2009
30 posts
Na ezennel elhúztam a Németkéhez. A viszontlátásig is hasznos és bizonyossággal teli újévet kívánok mindőtöknek, písz.
Mind a két használt fényképezőgép-alkatrészeket árusító bolt szőrén-szálán eltűnt. Aki ismer valahol egyet szép fővárosunkban, legyen szíves ossza meg velem tudását. (Most mehet szegény Dzsó külső vaku nélkül emlékezni!)
Igen! A Facebook az Iwiw-nél sokkal alkalmasabb terep a gyomorforgatásra!
Most, hogy van ez a remek lehetőség, hogy mindenkinek megkukkolhasd az adatlapját a megváltozott biztonsági beállítások miatt, amikkel senki sem foglalkozik, mert lusták voltak elolvasni az arról szóló értesítőt, most aztán mindenkit megnézhetsz. Beleértve kisebb-nagyobbra tartott hazai irodalomelméleti olvasmányaidat is....
ehh
Akik olvasták a tegnap estit, kérem felejtsék is el. Akik meg nem tudnak róla, azoknak örvendek. Annyi maradt belőle, amit egy volt osztálytársamtól loptam: “Merry Christmas notification Facebook shows…Have it! Christmas cheers to all! Hug your families tight, then hit the wine till your eyes all shine bright, and you can’t think about a place you’d rather be…”
Meg amit egy spanyol baráttól...
Úgy tűnik, ezen a karácsonyon már tényleg nem fogok tudni érezni semmit. Azért remélem, ez megmarad. Legalább az illúziója.
http://www.youtube.com/watch?v=Oca_d3y4fLc
(Igazából azért csinálom csak így, mert merni sem tudom a máshogy módját. A konklúziók meg majd mennek a valódi naplóba, ahová tilos a be.)
http://www.youtube.com/watch?v=ms2klX-puUU&feature=channel
Az a jó ebben a kérdést instant megválaszolós opcióban, hogy mindenki tudja használni, csak én nem. (Tényleg, be vagyok jelentkezve, de nem tudok abba a kis sávba írni, így reagálni sem tudok arra, amiket válaszoltok nekem, de legalább örülök, hogy valaki nemhogy olvas, de ír is. [Engem. Felül. Bizony, ha belegondoltok. {Egen, az utóbbi napok ismét jó öreg barátom, Paul de Man jegyében...
költői
Miért nem tudok olyan szorgalmas lányka lenni, aki nem hagy (egyszerre több) mindent a legeslegutolsó pillanatra?
(Akkor ezt süttem neki meg ennek.)
Kaptam tőle egy tábla csokit, ami a németség mint olyan (megtisztítva mindenféle kultúrtörténeti, politikai, és egyéb felhangoktól) legtisztább érzékeltetésének tűnik.
Maga a csokoládé annyira tökéletes, hogy az égvilágon semmiféle mellékíze nincsen, miközben ízleled, nem érzel jellegzetes desszertízt. Se nem édes, se nem keserű, nem krémes, nem kemény, nem ropog és nem olvad gyorsan. A töltelékre...
És a tumblr-t sem tudom rendesen használni vele, pl. most hetekig nem lesznek linkek meg sorköz. Jea, vegyetek mind vodafone internetet, most kaptok hozzá valamit is (nem emlékszem mit, de rajta van a plakáton).
menő
A rohadt vodafone mobilinternet (soha, egyáltalán) nem enged belépni a (z amúgy is) rühes freemailbe.
Hát elhúzott. Akkor most 11 nap várakozás.
(Továbbá fontos fizikai természetű közlendő: kidurranok. Most már bizonyos, hogy Budapesten kötelességszerűen telezabálom magam minden alkalommal. Most vigyáznom kell, mert itthon leszek egy ideig. Hát még ha nem közölném mindezt!)
Veszélyes vadállatokkal találkoztunk az erdőben. (Egyesek szerint jó fej kutyák voltak.)
Márpedig én igenis érzem a hiányát, és kávézni akarok vele a Csendesben (vagy a Csillagfényben), és elmondani neki azt a sok mindent, amit másoknak nem, vagy nem úgy.
PECH.
(Warga Pisti nevében a W természetesen bilabiálisan ejtendő. [~uarga])
Pont ezek a hétvégiek azok az emberek, akik a...
Eléggé megvetendő ember az, akinek folytonosan fizikai természetű luxusigényei vannak. Mikor nem lesz már igényem sem az evésre, sem a dohányzásra?
Századik kör a dolog körül…
Ha majd újra megszokom az alapvetőt-
(Amióta elértem jelenlegi szellemi szintemet, roppant sok emberrel vagyok egy szinten.)
végre hagymát eszem hagymával
Más, nálam kedvesebb leányok blogjaiban (bármennyire intellekutálisak is egyébként a kedves lányok) időként feltűnnek tükörreflexes fényképezőgéppel, jól bevilágított műteremben készített, nagy műgonddal retusált, romantikát ésvagy további szép leányt/leányokat ábrázoló képek.
(Ilyenkor ez is karácsonyi kép ám, ott a fenyő a sarkában.)
Ó Dzsíz.
Tegnap amikor a koncerten közöttük ültem, arra gondoltam, létezhető-e a választás mint olyan. (Ott volt két lány is a szakról, folyamatosan minket néztek.)
Az érzethez meg még azt tenném hozzá, hogy mindig a zene idomul hozzá.
Az idegenség megszépít. (Szal ma visszavonom magam és ezentúl csak távolról szemlélhettek. TE főleg.)
Az érzethez meg még azt tenném hozzá, hogy Szabadkán volt szerencsém az ő koncertjükhöz is, és higgyétek el, bőven jobb volt, mint csak úgy így. (Hamá bejelölt az úriember fészbúkon.)
Sensus-okozta euforikus önkép és jövőérzet.