January 2010
24 posts
(Ú, bocs, most látom, hogy bácsi. Pont.)
tutturuttu
Azt azért nem mondanám, hogy erősen gondolkodtam el azon, vajon végigolvassak-e egy olyan szöveget, ami úgy kezdődik, hogy “Kertész Imre Nobel-díjat kapott, ami rádöbbentette a magyarságot arra, hogy van egy Kertész Imre nevű írónk és egy Sorstalanság című regénye. […] A magyar irodalommal foglalkozó tanárok és tanszékek is meglepődtek, hogy van egy Sorstalanság című regény, amit...
Azt hiszitek, könnyű végre azt csinálni, amit mindig is szerettünk volna??
pont nekem
Azoknak, akik szeretnénk kreatívak lenni, de gőzük sincs, hogyan.
Milyen olyan blogokat találok, amiket olvassatok?
Hová tűnt már megint a kommentálási lehetőség?
A magyarul tanuló külföldiek borzasztóan örülnek a mi sok ékezetes karakterünknek. A sziát pl. azonnal és azután is kitartóan hosszú í-vel írják.
Amit én napjaink irodalmának érzek, az pl. Dževad Karahasan Keleti díván című könyve.
Nemdebár?
A bizonytalanság egyik leglátványosabb manifesztációja a csokoládé.
sakk
:)
Hátezdejómár.
(Nómórkomment.)
Vajon én vagyok-e a naiv gyermek, amiért még tévedésből sem ragaszkodom hozzá, hogy felettébb foghíjas politikai nézeteimet naponta háromszor, anyanyelvünk édes szinonimáira erőteljesen támaszkodva megosszam itten véletek?… Könyörgöm, amiket itt összehordtok, még olvasni sem jó, nemhogy úgy gondolni!
(Mellékesen szólva meg: MIKOR LESZ MÁR VÉGE ENNEK A kurva VIZSGAIDŐSZAKNAK????)
Ma van Pécsen a szépséges EKF-megnyitó. Nem vagyok ott, s mintha nem is annyira bánnám. Nekem igazán fogalmam sincs, milyen programmal kéne előállni egy ilyen kaliberű(nek képzelt) megnyitó ünnepségen, de azt határozottan érzem, hogy nem ilyennel.
Viszont azt most már még intenzívebben remélem, hogy szeptembertől minden megváltozik.
Ha szeretnétek megtudni, hogy kell brutálisan hülye módon, ámde alaposan megfázni, forduljatok hozzám bizalommal.
Jó arc kalauzbácsi volt ez a mai.
Mondtam.
Fogok csinálni egy külön reblogot, hogy nézegethessétek a szorgosan összegyűjtögetett, bizonyossággal átitatott ágyakat ábrázoló kedvenc fényképeimet. (Mosmegmegyek erősenitalozni. Majd.)
Osonunk vakut cserkészni, ezúttal Pécsett, reméljük sikerrel.
Update: Persze, hogy nem találtunk.
De a Brigitől lopunk verset legalább, amely úgy szól, hogy
Fodor Ákos: Három negatív szó
Nincs Semmi Baj
(Ó, ti mind, nézzétek a szövegek és a képek közötti jelentőségteljes összekacsintásokat!)
aktivitás szükséges
V.-t nézve legalább is azt kell, hogy gondoljam, az életkor egyenes arányosságban áll az együttmaradási kedvvel.
2010 van???
Visszajöttem.