”[…] - Elraboltak - mondta.
- Kik? - kérdeztem.
- Az ufók - mondta sírva.
- És mit akartak? - kérdeztem.
- Ne nevess - mondta. - Majd te is megtudod, milyen az, amikor a Holdról egy sugárhajtású koporsóval érted jönnek.
- De most itt vagy Pesten?
- Most itt - válaszolta -, egy szanatóriumban. Megvannak még a verseim?
- Valahol biztosan - hazudtam.
- Jók, ugye? - kérdezte.
- Hát persze, hogy jók - hazudtam ismét, és nem nevettem többet.
- Meglátogassalak? - kérdeztem.
- Ne látogass meg - mondta.
- Miért? - kérdeztem ismét.
- Mert levágták a lábam. Te is író leszel?
- Talán, nem tudom még - válaszoltam.
- Ne légy író - mondta, - író az ne, semmiképpen.
- És ha mégis? -kérdeztem.
- Akkor ne hagyd abba soha, mert megbolondulsz. Ezt ígérd meg Károlynak. […]”
